Rég írtam. Csak gondolkodtam és rájöttem ismét, hogy nem jobb. Kell valami felület, ami nem a gépem, hogy hangot adjak magamnak. A gondolataimnak, vegytisztán, csak úgy. Oly sok minden motoszkál bennem. 

Először is itt van az itthoni helyzet, amely sokat változott az utóbbi időben, és persze azért, mert én is változtam. Igaz visszaolvasva a májusi bejegyzéseket, sokkal nem vagyunk bentebb, de legalább elindult valami kintre is. Kiállok már magamért. Mitudom én hogy nevezzem ezt az állapotot.

Lassan két hónapja, hogy "elköltöztem" a férjem mellől, ami a hálószobát jelenti. Volt egy mátrai kirándulásom egy szivemnek kedvessel és mivel nem vagyok annak a híve, hogy a gyereket utasítgassam, hogy mit szabad mondani és mit nem, ő elmondta, hogy kikkel kirándultunk. Persze utólag már hülyeségnek tartom, hogy ismét nem mondtam a teljes igazságot itthon, mert most tudtam , hogy igy lesz. Tehát itthon kitört a balhé. Kérdés volt felém : " Most te tényleg hülyének nézel engem?" Hm. válaszoltam egy gyenge nem-et , de éreztem, nem állja meg a helyét, mert valóban igy néz ki. 

Ráadásul egy olyan napon voltunk túl a kissebbikemmel, amelyet elképzelek egy fejlődésben lévő 5 évesnek IGAZI családi körben. Ahol van egy nő és van egy férfi és példaként szolgál a magatartásuk a gyermek előtt, hogyan is kell jól érezni magát, felszabadultan és kötöttségektől mentesen. Történt ugyanis, hogy miután a hegyen átturáztuk magunkat, ahol félúton a két fiú saját kisbicskával és baltával egy nekünk felnőttek számára jelentéktelen faágat hosszú percek alatt fáradságos munkával kivágott, és ahol mi eközben őket bámulva meghitt beszélgetést folytattunk a mi kapcsolatunkról, szóval ezután lélekben megerősödve kerestünk egy kijelölt tűzgyújtó helyet. Itt közösen fát gyűjtöttünk, a fiúk tüzet gyújtottak  férfi vezetéssel, én pedig készítettem elő a kaját amit magunkkal hoztunk. Miután szépen megsütögettük a kolbászokat és mindenki megette, kis pihegés után spontán fogócska alakult ki, miután én elhúztam magam a zsíros kiskezek elől ,akik fogdosásra közeledtek felém. Ez a fogócskázás valami frenetikusvoltmég nekem is. Utoljára szeintem pici gyermekkoromban voltam ennyire felszabadult,amikor valóban el tudtam engedni magam és csak arra koncentráltam, hogy elnekapjonsenkijaj. :) Volt amikor egymásra buktunk, négyen egy nagy kupacban. közben csikizések, simitások, hülyéskedések, ilyesztgetések és hangunk szabadon engedése.....Óriási élmény volt. Nőként és mint később kiderült Férfiként is. Mit érezhettek a fiúk? VAgy nekik ez még természetesebb , igy nem számított olyan rendkívülinek mint nekünk. Az jó. Nekem életre szóló élmény volt. 

Közben és előtte és uttána persze folyt a kis magánbeszélgetésünk, félszavakból, amit annyira imádok. És folyt a forralt bor is! :))

Visszakanyarodva a jelenlegi helyzethez: Én féllábbal Pesten, lélekben teljesen. Szívemből érzem, hogy nem lesz már maradásom. Érzem és tudom, hogy nincs itt dolgom. MEgmagyarázhatatlan. Elmentünk egymás mellett a férjemmel és tudom, hogy nem akarok úgy élni ahogy most ő él.

Teljesítem a napi rutint , a fiúkat, a háztartást, a dolgaim, de készülök tavasszal Budapestre. :) Albérletet nézek, már 3-4 -en túlvagyok. Egyet Vele is megnéztem. Pont az elsőt. Ő akart jönni....lelkes volt, hogy jó lesz ha a közelében leszek. Naaa. Közöttünk semmi szex és semmi testi kontaktus, mégcsak egy simogatás sem. Nyomaszt is a dolog, abból a szempontból, hogy sajnálom, hgoy egy pillanatig is a gyerekeim azt kell hiddjék, hogy ez a normális együttélés, a házasság...

A férjemmel túl vagyunk egy november végi velős és tényfeltáró beszélgetésen ,ahol közöltem, hogy költözni akarok. Ő meglepődött...No komment.

Anyagi helyzetem nem túl fényes jelenleg. Bevételeim legnagyobb részét a férjem fizetése teszi ki, amelyet havonta utal a közös bankszlánkra. Ennek még később lesz jelentősége, azért is említem, és azért is hogy tisztán lássa mindenki, hogy honnan jövök. Ennek összege kb 80 ezer körül mozog. Plusz a családi pótlék két gyermek után. Ennyivel gazdálkodom én. Ha van egy kis bevételem használt gyerekruhákból akkor örülök. 

Munka ügyileg, novemberben indult egy tanfolyamom, amely ha sikerült volna, januártól havi 250 ezres bevételt számlázhattam volna legalább. Amelyre nagyon számítottam, de a vizsga 2 pont hiányában nem jött össze, igy ez a projekt tolódik legkésőbb márciusra...Nyilván véletlenek nincsennek, tehát érdemes eltennem magam télire és készülni. Testben, lélekben, erőben. Érzem egyre sziládrabb a hitem magamban és az elhatározás is. Igaz néhány hete volt egy dátumom, hogy a téli szünetben elmegyek a fiúkkal, de igy ez nagyon eltolódott ....

A mantrám: minden értem van, az én fejlődésemért! 

Csak épp ésszel kibirjam! Rossz a földön feküdni! De vannak terveim, céljaim csakis a kitartásom hiányzik. 

A férjem is pont ez tanácsolta a novemberi nagy beszélgetésünk után, hogy amit elkezdek azt végre fejezzem be, mert ő még kevés projektet látott a 14 év alatt amit végigcsináltam...kivéve a gyerekeket.! :9

Hirtelen ennyi a mai post, de irás közben megkönnyebbültem. Rengeteg gondolat jutott az eszembe, ami le akarok még irni, igy kezdem a következő postot. 

Kiváncsi vagyok a véleményetekre, igy kommentet várok....