Október végén ismét túl a sokadik vitahetünkön, volt néhány nap mosolyszünetünk. Én ilyenkor mindég azt gondolom, hogy most vége, nincs tovább. Ez a gondolat valószínűleg a neveltetésemből származik, mert nálunk vagy fekete volt valami vagy fehér. A szines ki volt zárva. Érdekes ezek után, hogy vajon miért szeretem én annyira a színeket....November elejére megvolt beszélve, hogy NÁLA LESZEK. Ez azért érdekes, mert egy tanfolyam miatt 4 napra szándékoztam fent tartózkodni. A gyerekeimet már elég nagynak itéltem, hogy az apjukkal hadjam őket, ugyis, hogy tudtam abból néha fürdés, néha evés nem lesz...És ott a reggeli indulás terhe is. De ugy voltam vele, hogy itt az idő, a puding próbája az evés. Nélkülem is működik ez. A férjem már előtte napokkal stresszelt, hogy vajon ő ezt meg tudja-e csinálni?

• Miért ne tudnád kérdeztem?? UGyanolyan ember vagy mint én.
• Igen,de te nem dolgozol ! 

Bájos ez mondat, igaz? Felettébb gondolatébresztő! 

A néhány nap szünet után, amikor azt hiszem már elfeljtett, hirtelen egy szombaton jön egy napközbeni telefon, hogy most beszélte meg a gyermekével, hogy jövő hét végén, lenne-e kedvünk velük elmenni kirándulni? ÖÖÖÖ. PErsze, vágtam rá. MErt nagyot dobbant a szívem..De jó. Sztem egy éve nem tett ilyet, hogy szombaton keresett volna és hogy távolabbi közös programra invitált.

Tehet azon a reggelen a kicsivel szépen beszálltunk az autóba, felszálltunk az állomáson a vonatra, persze tanulva egy korábbi kirándulásunkból, ahol este a 3 gyerekkel sötétben a hegyen rekedtünk ,mert olyan jót beszélgettünk a helyi vendéglőssel és a fiúk is jól érezték magukat...szóval lekéstük az utolsó buszt lefelé, taxival mentünk Gyöngyösre ahol közös erővel kitaláltuk, hogy Ők jöjjenek hozzánk, mert mi már tuti nem jutunk haza menetrendszerinti járattal és a buszpályaudvaron éjszakázni, 3 gyermekkel mégsme annyira trendi, igy hívjuk fel az én férjemet, aki lesz reméltük annyira jófej, hogy poénnak veszi a dolgot és igent mond arra, hogy nálunk alhatnak....ez egy másik történet lesz...:) Tehát tanulva az esetből kicsit közelebb mentünk vonatcsatlakozás ügyileg, bármi lesz is...Miközben a kicsivel a vonatra várva barkóbáztunk, elárultam neki, hogy találkozunk Velük. Mit gondol? Azt felelte, hogy minden rendben, rég látta már őket. Jófej a kicsi.

A vonaton már vártak bennünekt. Mindeki örült, mert egy kellemes nap elé néztünk. az idő remek volt, pont napsütéses késő őszi időnek megfelelő. Gyönyörű a hegyen is. Volt hogy a kabátot is levethettük. Igy sétáltunk négyen, csacsogva, beszélgetve egy kisebb turát Sástóig. Közben a fiúk fát faragtak, előrerohantak, mi pedig nosztalgiáztunk az elmúlt majd 3évről. már nem is tudom pontosan mennyi....

Felérve tűzgyújtó helyet kerestünk, ahol a fiúk a gallyakat, tüzet készítették én pedig a magunkkal hozott ételt készítettem elő sütéshez. Mint egy rendben működő család ugy néztünk ki. Mondjuk ez nálunk spontán működik, és működött már legelőször is. És ez egy alap két ember kapcsolatában szerintem, hogy mennyire tud spontán, szívből élni, létezni. Sokat elárul. Ha valaki látott bennünket , fel nem merül benne, hogy mi nem egy normális család vagyunk. 

Az evés után pedig olyan önfeledt futkározásba és fogócskába kezdtünk amelyet én is talán kisgyermekkoromban éltem át utoljára. Volt ott kicsi a rakás, fogócska, ordibálás, csatakiáltás...ahogy a torkunkon kifért. Aki akkor a sástói réten átment, nevethetett nagyokat...én semmit sem láttam az egészből úgy átadtam magam az élménynek. Bátran állíthatom, hogy soha, soha nem fogom elfelejteni, hogy igen én ezt a társat, ezt az embert keresem aki igy képes, ilyen önfeledten és magát feladva játszani a gyermekével. Mert nekem is ez a fontos.

Uttána persze ment közöttünk a félszavakból való eszmecsere és rákérdeztem a jelenlegi aktuális csajokra...bea lepett meg a legjobban, mert érzem ez a nő több neki mint egy alkalmi dolog. el is szólta magát, hogy benne sincs meg ami bennem megvan...félbőgve...de hogy épp most mondta neki a beja, hogy nem akar könnyenkaphatónak tűnni...hm. ez érdekes törekvés, miután egyszerre volt kép pasival...ha jól tudom igy indult a kapcsolatuk...Drága, legjobb barátja és beja,! Na mindegy, én hülye vagyok. Habár felbasztam rajta picit magam , ugyh nagyon hívott, hogy menjünkvelük haza Pestre, de határozott nemet mondtam, igaz bőgve, mert a szívem vitt volna.